Pár régi versem hogy fenn legyen, meg néha egyebek, vagy nem.
Zaj van.Zúg a fülem,Bámulok a semmibeÜres a fejem.Át a falonnem láttam soha,a létrámnak mit hoztam,eltörött a foka.Ugráltam, másztam,s így szólt egy dal,Ne mássz, nincs tovább,s rámdõlt a fal.
A lét mezején taposom a növényeket,Ha majd a végére érekLetépek egyet,S meglátom benne a létet.
Lehullott a falevél,s szétvagdalta a nyár gonosz virágait, de majd jön a kertészgereblyével, s elégeti.
Szememben égett a tûz,de vízbenyomtak,elaludt a láng,S mikor felébredtemmár meghalt a világ.