versek és egyebek

Zaj van.
Zúg a fülem,
Bámulok a semmibe
Üres a fejem.

Át a falon
nem láttam soha,
a létrámnak mit hoztam,
eltörött a foka.

Ugráltam, másztam,
s így szólt egy dal,
Ne mássz, nincs tovább,
s rámdõlt a fal.

A lét mezején taposom a növényeket,
Ha majd a végére érek
Letépek egyet,
S meglátom benne a létet.
 

Lehullott a falevél,
s szétvagdalta a nyár
gonosz virágait,
de majd jön a kertész
gereblyével, s elégeti.

Szememben égett a tûz,
de vízbenyomtak,
elaludt a láng,
S mikor felébredtem
már meghalt a világ.